VARÁZSJÁTÉKOK

„Érdemes tavasszal kisétálni az erdőbe és megnézni az akácokat. Törzsük göcsörtös, ágaik tele tövisekkel. Ha nekiállunk belőlük – faragófejszével vagy bármilyen tökéletes laboratóriumi körülmények között – mézet „kényszeríteni”, nem sikerül. Sürgetve, erőszakkal, egyetlen csepp nektárt sem teremnek. De ha a jó meleg tavaszi eső megöntözi, az áldott napfény átöleli a fát, akkor az magától kivirágzik. Bennük a vágy, hogy virágot, gyümölcsöt teremjenek. Nem kényszerből, hanem szeretetből.”   ( Böjte Csaba)

Szocioemocionális Pedagógiai Terápia (SZPT)

2019 szeptemberétől indítottuk el a Varázsjátékokat délelőtti foglalkozás keretében óvodánkban, melyeken heti rendszerességgel vesznek részt a gyermekek (vegyes csoportokban a csoport bontásával).

A csoport minden gyermeknek az önkifejezés, az ellazulás és a belső ritmus megtalálásának élményét nyújtja. A foglalkozásokat élménymegosztó beszélgetések, rajzolások tagolják, segítve az előremutató megoldások felfedezését, önmaguk megismerését, megértését az egymáshoz való empatikus kapcsolódást, toleranciát és az együttműködést.

Az óvodai mindennapok csoportmunkájában elsődlegesen a fejlesztő (érzelmi, szociális és rajzi -, szóbeli bátorság, és anyanyelvi gazdagodás…), és a prevenciós munkára helyeződik a hangsúly.
A ‘játékok’ tematikájukban kapcsolódnak az évkör éppen aktuális témájához, a projekt témához, a keresztény ünnepeinkhez.

Egyéni és kiscsoportos formában lehetőséget szeretnék teremteni azoknak a gyermekeknek, akiknek a csoportban végzett munka nem nyújt egyenlőre elegendő támogatást.
Egyéni foglalkozás keretében lehetőség nyílik a Katarzisz Komplex Művészetterápia ( KKM) és a Kincskereső meseterápiás módszer alkalmazására is az SZPT mellet.

Mi is az SZPT Varázsjátékok?

A Szocioemocionális Pedagógiai terápia – Varázsjátékok mindenekelőtt játék. Képzeletjáték, ami a gyermeki teremtő képzeletet szólaltatja meg. Módszerét, melynek hatékonyságát követéses vizsgálatokkal igazolták Dr Gőbel Orsolya dolgozta ki.
A Varázsjátékok megtanítja a gyerekeket, arra, hogy saját, kreatív képeket alakítsanak ki (a médiából és egyéb képi hordozókból kapott sematikus, készen kapott képi világ helyett), amit megfogalmazhatnak rajzban( vagy más művészeti technikában), amiről beszélgetni tudnak, amik élményt adnak.

Az óvodáskorban a gyermek fejlődésében a valóság mélyebb megismerésében, a reproduktív ( újramegélő) és a produktív ( alkotó, teremtő) képzeletnek különleges jelentősége van. E játékfolyamat a képzelet vezető, szervező, rendező erejével a gyermeki játékban bontakoztatja ki (1) a mozgásos, észleléses, kognitív képességeket, (2) a szociális és emocionális készségeket, és (3) ad lehetőséget a Lélekmunkára abban a mélységben, amire a gyermeknek aktuálisan szüksége van.

Mivel a képzeleti munka óvodás korban valós mozgáshoz kötött, a földön való rajzolás segíti, hogy alkotás közben a gyermek többször testhelyzetet váltson, esetleg mozogjon.
 így a megfogalmazódó formák is szabadabbak,mélyebbek, a fantáziajátékokban átélt élményanyagot teljességében jeleníthetik meg.

A játékok egy –egy mesei képre épülnek. Ezekben a mesékben a gyermekek mindig biztonságot sugárzó helyzeteket kapnak, olyanokat amelyekben megélhetik saját erősségüket, újra átélhetnek már átélt pozitív élményeket. A mese után a gyermekek egy-két szóban megfogalmazhatják élményeiket, amelyeket azután le is rajzolhatnak.

Ebben a ‘játék’helyzetben a felnőtt letéve a hagyományos fegyelmezés eszközeit a keretek megtartó erejére építve vezeti a gyermeket a folyamatban, elfogadó, befogadó figyelemmel. A gyermekek hamar felismerik, hogy a ‘játékban’ nincs feladathelyzet, ill. megfelelési helyzet. Bár rajzolunk és mesélünk, nincs jó, vagy rossz rajzi megoldás, nincs jó, vagy rossz válasz. Kizárva a verseny- és megfelelési helyzetet a rajzokat nem rakjuk ki a faliújságra, és nem is visszük haza.

Mit adnak ezek a képzeletjátékok a gyermekeknek?

• A játékokkal koordinálja, finomítja a nagy és finommotorikát, az érzékelést,
• Segít megtalálni a belső ritmust ( a szélsőséges ritmusingadozásokat, mint pl. a hiperaktivitást, vagy túlzott gátoltságot segít kiegyenlíteni, oldani).
• Segít a belső képek grafikus kifejezésében, „ megtölti „ ezeket a képeket átélt élménnyel, és nagymértékben hozzájárul a rajzolási kedv kialakulásához, megtartásához, a rajzi színvonal emelkedéséhez ( eszközválasztás, – kezelés, – használat) a vizuális tehetség kibontakoztatásához.
• A játékok sajátos nyelvezetét megélve, a megszülető képeket könnyebben fordítják át a gyerekek verbális, szimbolikus nyelvezetre, gazdagítva a szókincset új szavakkal és a szavak tartalmi elmélyítésével, szinonimák, jelzők használatával.
• Segíti az egymás felé irányuló kommunikációt, a beszédbátorságot, a beszédkreativitást.
• Megerősíti a gyermekeket a legfontosabb igényeikben, úgymint szeretettség, értékesség, a szabadság, és közösséghez tartozás érzésében.
• Megerősíti az empátiás készséget, ami, mint „vivőanyag” természetessé teszi az integrációs folyamatokat, a befogadás felé visz.
• Az egyéni megerősítés után a páros és csoportjátékokkal teret és lehetőséget ad a kooperációra, az együttes élményre.
• A kiegyensúlyozott szocioemocionális bázis megteremtésével lehetővé teszi a nagyobb mértékű információ felvételt, annak feldolgozását, beépítését a kognitív apparátusba.
• A fantáziamunka kreatív átélésével egymáshoz csiszolja a nagyon különböző fejlettségi szintű gyerekeket.
• A játékok tere segít megelőzni a konfliktusokat, és a helyett új megoldási stratégiák kidolgozására sarkall.
• A játékok segítik a gyerekeket önmaguk jóságának megélésében, segít „jóvá válni”, értékesnek, elfogadhatónak lenni önmaguk számára. A figyelemben, az érintésben, az empátiás odafordulásban, a meghallgatásban, a feltétel nélküli elfogadásban és szeretetben megélhetik önmaguk jóságát, és továbbadhatják ezt az érzést; a csoportos játékokban megerősíthetik mindezt közösségi szinten.

A mozgásos fantáziajátékok
– a gyermekek mozgáskoordinációjának, egyensúlyérzékének,
– téri tájékozódó képességének megerősítésében és
– a belső ritmus megtalálásában nyújtanak segítséget.

A képkialakító fantáziajátékokban
– a sematikus külső képi világ helyett (média, filmek)
– saját belső képi világ kidolgozását segíti elő, nagyban megnövelve a rajzolási, élménymegosztási kedvet

A légzésjátékok
– a megfelelő légzés kialakításához, gyakorlásához kínálnak változatos lehetőségeket, ezáltal segítve a logopédiai fejlesztőmunkát is.
– Az egymásra figyelés, az elfogadás alakulásában nagy szerepet játszanak
– az érintéskultúrát is alakító, gazdagító páros- és csoportalakító képzeletjátékok 

Hogyan kapcsolódik a módszer az óvoda küldetési nyilatkozatához?

“Református óvodaként feltétel nélküli szeretettel fogadjuk őket és bibliai értékrend alapján a legjobb szakmai tudásunkkal támogatjuk egészséges, kiegyensúlyozott és harmonikus személyiséggé fejlődésüket, életük legszebb, legérzékenyebb korszakában.”

A Varázsjátékok nyelvezete, a felnőtt részéről odaforduló, elfogadó, ‘befogadó figyelme’ mind alapot teremtenek a gyermekeknek önmaguk, ezzel együtt érzéseik elfogadására. Ezt az elfogadást megélve a csoportban egyéni szinten újra és újra, már megerősödhet annyira a gyermek önmaga felé és a felnőtt felé érzett kapcsolatában, hogy továbbadja a megélt figyelmet, elfogadást, szelíd mozdulatokat, szeretetet társai felé is.

Pedagógiai programhoz kapcsolódva

A Lépésről Lépésre program küldetése egy új pedagógiai szellemiség elterjesztése,amelynek középpontjában a gyermek áll; annak az elvnek az érvényesítése, hogy „Minden ember egyszeri és megismételhetetlen egyéniség”.

A Lépésről lépésre program megfogalmazott célja:
“Célunk, hogy az óvodában és az iskolában segítsen őszinte, elfogadó légkört kialakítani,olyan szervezeti kereteket, feltételeket biztosítani, és ennek érdekében olyan pedagógiai rendszert teremteni, amelyben fel lehet készíteni a gyerekeket arra, hogy
• szociális, érzelmi készségeik alakításával képessé váljanak az egymás iránti nyitottságra,
• pozitív emberi és közösségi kapcsolatok kialakítására;
• nyitottak legyenek a világra, a világ komplexitásának felismerésére, kérdések,problémák felvetésére, megoldások keresésére;
•  önálló, tevékeny magatartásra, önálló vélemény kialakítására, s a csoportra, intézményre jellemző nyílt, őszinte kommunikációs légkörben képesek legyenek annak kifejtésére…”(Lépésről lépésre program)

A Varázsjátékok személyesen szólítanak meg minden részt vevő gyermeket, az ennek során létrejövő csendes képzeleti munka időt és teret ad az egyéni kibontakozáshoz, így az óvodai programban megjelölt személyiségfejlődéshez. A gyermeki személyiség kibontakoztatásához kínál kiváló módszert, figyelembe véve az életkori és egyéni sajátosságokat, valamint a gyermekek eltérő fejlődési ütemét.

“Az óvodai nevelés alapelveivel azonosan a gyermeki személyiség tisztelete, az elfogadás, a szeretet és megbecsülés a legfőbb módszertani alapelve, mely a játékokban a felnőtt részéről a figyelem és az elfogadás hiteles közvetítésében, a feltétel nélküli szeretetben nyilvánul meg. A gyermekek a játékokban megélt elfogadhatóság és szerethetőség átélése során megtapasztalják saját értékességüket, ami segíti őket önmaguk és társaik elfogadásában. A szociális képességek formálódását ezek a közös élmények nagymértékben befolyásolják, alakítva és fejlesztve az erkölcsi tulajdonságokat, mint az együtt érzés, segítőkészség, empátia,önzetlenség, figyelmesség.

A Varázsjátékok a belső erőforrások mobilizálásával egyre terhelhetőbbé teszi k a gyermekeket, stresszcsökkentő hatásuknál fogva a testi-lelki egészség megőrzésében, a pszichés immunrendszer alakulásában játszanak nagy szerepet. Minden Varázsjáték az érzelmek húrjait pendíti meg, állandó, folyamatos lehetőséget biztosít az érzelmi neveléshez. A képzeletjátékokban előhívott képek szövegkörnyezetükkel,a játék bensőséges miliőjével erősítik az immunkompetenciát, benne a pozitív gondolkodást, a koherencia érzést, az öntiszteletet, a növekedés érzést, a fugalmasságot, az empátiát, a leleményességet, azén-hatékonyság érzést, a szinkronképességet, a kitartást, az érzelmi impulzuskontrollt. “( Gőbel: 2012: Csupa szépeket tudok varázsolni , 91.old.)

Fejlesztés és SZPT

“Ma már nem csak a fejlesztők számára magától értetődő, hogy amit nem élünk meg testtel, amit nem érzékelünk, nem mozgunk le, nem érintünk meg…, amit csak képi, vagy szóbeli információk által kapunk meg, ahhoz nem tudnak kapcsolódni érzések. Így az elme ugyan befogadja az új információt, alap híján nem tudja azt mihez kötni, nem tudja mire építeni. Nem válik személyessé, sajáttá, érzelmileg körülöleltté.
A Varázsjátékok az alapot építi, erősíti azzal, hogy az egész személyiséget szólítja meg. Ehhez pedig azt a központi szervezőerőt használja fel, ami az óvodáskori kognitív fejlődést meghatározza, a fantáziát.” (Gőbel Orsolya,2012: Csupa szépeket tudok varázsolni, 67.old)

Szerepjátékok és SZPT

” A szerepjátékok adta egészséges konfliktusfeldolgozást azok a gyerekek tudják jól “használni”, akikben maga a konfliktus nem indukál elviselhetetlenül intenzív érzéseket, és akik nem ragadnak bele az érzelmek egyoldalúságába. Ők azok, akik viszonylag könnyedén “átfordítják” a konfliktushelyzeteket, akik, bár tudják, mi történt valójában, mégis képesek a helyzetet vágyaiknak megfelelő módon átalakítani.

Azok a gyermekek, akiket túlságosan nagy, fizikai szinten is megjelenő feszültség terhel, már nem képesek azt – a felnőtt által elvárt formában – a játékba fordítani, gyorsan meg akarnak attól szabadulni. A ” kisülés” tehát kemény formákat ölt, még a szerepjáték keretein belül is, amikor harcolnak, ütköznek, lőnek, “lekardoznak”…A felnőtt ekkor már biztosan beavatkozik a helyzetbe, az agresszív megnyilvánulás befejezését kéri. Az eredeti belső konfliktus azonban érintetlen, ezáltal feldolgozatlan marad, és ismétlésre kényszeríti a gyermeket… A bennragadt érzések egyre intenzívebben és egyre tolakodóbban jelennek meg, törnek be a mindennapokba,… A kitöréseket nem értő felnőtt, pedig egyre elkeseredettebben akarja visszapréselni a gyermekbe az indulatokat, a negatív érzéseket. Ez a szélmalomharc olykor olyan tehetetlenné tudja tenni a felnőttet, hogy már nincs ereje arra sem, hogy a jót meglássa és megláttassa a gyermekben, a gyermekkel.

A Varázsjátékok képzeletjátékaiban megkapott szimbólum, kép felveszi, alakítja a feszültséget, ezért a verbális élménymegosztás általában visszafogottabbá válik. Erőteljesebben megjelenhet azonban a képi áttételben, olykor annyira elviselhetetlenül, hogy “elrontott”, átfirkált, ijesztő rajzok kerülnek ki a gyermek keze alól. A grafikus élménymegosztásban a gyermek félbeszakítatlanul elmesélheti a rajz történetét, és megélheti, hogy minden benne lévő félelem, harc, agresszió, kétség letehető és átadható. A felnőtt ezzel jelzi, “mindaz, ami benned van, elfogadható, Te magad pedig végtelen szerethető vagy.”
A képzeletjátékban EGYSÉG-ben élhetik meg a gyermekek a saját érzéseiket, azok átdolgozhatóságát és megoszthatóságát. Nincsenek beragadt érzések, hiszen azok ebben a folyamatban feldolgozhatók, vagy legalábbis elindul a feldolgozás, kezelhetővé, elviselhetővé téve az érzéseket. (Gőbel Orsolya,2012: Csupa szépeket tudok varázsolni.65.old.)